Bizony, ma kezdtem az oviban.:)
A nyár hihetetlen gyorsan elment, az évzáró értekezleten még úgy éreztem végtelen sok időm lesz mindenre, amit elterveztem őszig. Augusztusban már éreztem a vesztem, a nyaralás utolsó napjait pedig szerettem volna meghosszabbítani.:) Húztam volna még ezt a munkába állást...
Ráadásul kicsi fiam, aki ki tudja mikor volt beteg utoljára most alaposan belecsapott a lecsóba. Olyan csúnya tüszős mandulája lett, hogy a doktor néni a holnapi kontrolltól függően vérképet akarna nézni.:( Az éjszakánk is nyűgösre sikerült, éjfélre sikerült Andrist elaltatni (előtte aludt 4 óra hosszát!) és óránként mentem át a gyerekszobába homlokot ellenőrizni, mérni, kúpot adni. Fél hatkor pedig úgy döntött eleget aludt. Nem úgy én. Zombiként másztam ki az ágyból, fél hétre igyekeztem összekapni magam, hogy negyed órával később emberként lépjek be az oviba. Még izgulni is elfelejtettem. :)
Most még összevont csoportként működünk, benti-kinti játékra korlátozódik a tevékenység is... A kolléganők kedvesek voltak, de a saját párommal még nem találkoztam. Találkoztam pár Macis gyerkőccel is, a többiek majd szeptemberben érkeznek. Gördülékenyen ment minden, úgy gondolom nem lesz nehéz az átállás.
Hű, ez igazán izgalmasan hangzik! Örülök, hogy pozitív az első benyomás. Egészen biztosan nem lesz semmi gond! :) Drukkolok!
VálaszTörlésAndrisnak pedig mielőbbi gyógyulást! Szegényem. :(