Blogbezárás. Meg volt bennem a szándék, hogy most életben tartom a blogot, de be kell látnom, hogy nem fog menni. Pedig lenne miről írni... Csak ami, a múlt héten történt : Alma temetéséről,  Prézliről, mert műtötték és most várjuk a szövettan eredményét, Kati szavalóversenyen való részvételéről.. 

Nincs időm, nincs ihlet, csak az a nyomasztó érzés, hogy már megint nem írtam meg, amit akartam.

Köszönöm, ha olvastál!   Dóri

November 13.

Andris vasárnap ünnepelte a negyedik szülinapját. Nagy csinadrattát nem csaptunk, csak a nagyszülőkkel együtt köszöntöttük meg, kicsi tortával - Villám Mcqueen volt a lényeg. Hétfőn az oviban is volt tortázás, ez teljesen új dolog volt és nagyon lelkesítette a tény, hogy az ovisok is megköszöntik. Holnap pedig jönnek az unokatesók is, akikkel aztán nemcsak Andris és Anyu szülinapját ünnepeljük, de ha már itt vannak, akkor a közelebbi névnapokat is, így Kati sem marad ki a jóból.

Elmaradásaim pótlásával meg sem próbálkozom mostmár,  de igyekszem a jövőben többet (röviden, tömören) írni. Címet sem adok, mert mindig azon agyalok és a téma közben szétesik a fejemben. :)

Kati 6!

Őszi szünet. Itt járunk már, én pedig még Kati szülinapjáról sem számoltam be. 

Szeptember elején összehívtuk a barátnőit egy kis zsúrra. Ez volt az első alkalom, eddig mindig csak rokonok körében ünnepeltünk. Szakítottunk a hagyományokkal, most csak szűk családi körben tortáztunk a napján, sőt az óvodait is kihagytuk (ünneplünk majd névnapot), mert két hét alatt három tortát túlzásnak érzek. Kati amúgy is a zsúrra vágyott leginkább. :) Amíg az apukája elvitte a tesójával mamázni, addig én gyorsan feldíszítettem a teraszt lufikkal, előkészítettem mindent. Három órától gyűltek a gyerekek, maradt két anyuka is, így nekem is volt társaságom és segítségem is.:) 

Volt eszem-iszom, dínom-dánom, szappanbuborék- és lufifújás, arcfestés, sok nevetés és fergeteges hangulat. :) A meghirdetett "vég" után még a lelkesebbek másfél órát maradtak. :) Jövőre ismétlés. :)

Móricgáti szüreti felvonulás

Legalább három hete volt, de olyan jól éreztük magunkat, hogy ki nem hagynám a blogból. Óriási élmény volt a gyerekeknek, meg persze nekünk is.

Erős időhiánnyal küzdök... nemhogy a blogírásra nincs időm, de az olvasásra is alig. A szívemhez legközelebb álló blogokat rögtön elolvasom, bár kommentelni már nem biztos hogy sikerül. :( Hiába, több lett a munkám és ott vannak még a gyermekeim, a háztartás, hogy akkor se unatkozzam, ha épp itthon vagyok. Sajnos úgy tűnik, hogy ez a közeljövőben sem lesz másképp. Maradnak a nyúlfarknyi bejegyzések, azok is a történésekhez képest erősen megcsúszva. :(

Hat éves oltás

A szülinapi torta mellé hat évesen az oltás is jár. Védőnőnk már jó előre kiértesített, nehogy elfeledkezzünk róla. Ennek ellenére időpontot csak szeptember közepére kaptunk. Kateszt felkészítettük, hogy némileg fájni fog, de túl fogja élni. Szerencsére nem aggódta túl dolgot, teljesen nagylányosan kezelte a dolgot. Csak akkor jutott eszébe, hogy megijedjen kicsit, amikor meglátta a doktor néni kezében a  fecskendőt. Mire megkérdezte volna, hogy fájni fog-e már túl is volt a dolgon... Se szisszenés, se egy könnycsepp. Azt hiszem én voltam az, aki végül fellélegzett. :) Na azért a jutalom sem maradhatott el. :)

Kiskakas

Andris tulajdonképp már "haza" jár az oviba, hisz Kati akkor lett kiscsoportos, amikor ő 8 hónapos volt. Mindig vittem magammal, ha vittük-hoztuk Katát, teljesen ismerős neki a terep, tudja mi hol van, merre kell menni.

Csütörtök reggel rém büszkén vitte magával az oviszsákot, váltócipőt. Első nap a Kakas csoportban. :) Pontosabban csak két óra hossza, utána vittem a mamához. Nagyon várta már, hogy ő is bemehessen a csoportszobába, ne csak az ajtóból kukucskáljon be. Hátra sem nézett, úgy tűnt el a gyerekek között. :) Minden a legnagyobb rendben ment!

Másnap már három óra hosszát maradhatott, de apukája elmondása szerint haza sem akart menni... Ma reggel pedig az volt az első kérdése, hogy megyünk-e oviba, mert ő bizony nagyon szeretne. :)

Csak maradjon is így! :)

Készülünk az oviba

Kati már a második hetét tölti az oviban, Andris pedig szerdán végleg elbúcsúzott a bölcsitől. Jövő héten ő is megkezdi az óvodát. Beszereztünk majdnem mindent, ami az induláshoz kell. Oviszsákot ismét a mi2en-től rendeltem, Andris választotta ki. Autós-repülős természetesen. :) Egész nap csak a Kakas csoportról beszél, reggelente ha visszük Katit, akkor be kell kukkantanunk... :) Ma már Ildi nénivel is összefutottunk, de Andris még nem volt valami közlékeny. Majd lesz. :) Csak szokjon be! :)

Kettő egyszerre!

Tegnap Katesz megmutatta, hogy mennyire ki tudja nyomni a fogával a két első fogacskáját alul. Szinte vízszintesbe feküdtek, de csak nem hagyta, hogy kiszedjük. Egész nap gyűjtötte a bátorságot, de lefekvéskor mégicsak tiltakozott. :)  

Munka után a fagyizónál találkoztam a családdal, Kati messziről szaladt elém miközben kis tenyerét a szájára nyomta. Gondoltam, most is csak mókázni fog - pár napja azzal ugrat, hogy kiesett a foga. Volt nagy nevetés, amikor kitátotta a száját. Mindkét mozgó fogacskája eltűnt! :)  De nem akármi módon...

Az óvoda udvarán szaladgált mikor felbukott a padban, orra esett, majd ijedtében kiköpte a fogait. :) Az orra jobban fájt, a fogacskáit pedig megkeresték a homokban. 

Ez volt a két első fogacskája... hogy vártuk nem is olyan régen... nagylány lett.